Valamikor a Harry Hole történetek egyikénél hagytam fel Jo Nesbo-könyvek olvasásával. Nem is emlékszem, miért, egy darabig nagyon bejött a kisiklott életű nyomozó figura. Aztán kaptam ezt a könyvet ajándékba és úgy voltam vele, lássuk.

A birodalom azon történetek egyike, ami nem kötődik a híres nyomozóhoz. Eredeti címe: Kongeriket (2020). Ez is krimi, ebben is van gyilkosság, nyomozó és elkövető, de egyáltalán nem egyértelmű, ki a jó és ki a rossz, a történet mélységei lassan bomlanak ki – végig sejteti, mi és miért történt, de lassan válik csqak bizonyossá ok és okozat.

Két testvér története ez a norvég vidéken. Két testvér, aki kamaszként elárvul, de kitartanak egymás mellett, az idősebb testvér a fiatalabb fiú támaszává válik. A tettek, amelyeket annak idején elkövettek, és a tervek, amelyeket azóta szőnek, a nők, akikbe beleszeretnek, visszanyúlnak, a múltbéli fel nem oldott problémák ma is kísértenek és új problémákat szülnek.

“És mi a család, ha lefejtünk róla mindent? Egy sztori, amit azért mesélünk egymásnak, mert a családra szükség van, mert évezredek alatt jó együttműködési egységnek bizonyult? Ja, végül is. Vagy ezenkívül más is összeköti a szülőket és a testvéreket? A vér? Azt szokták mondani, hogy csak szereteten nem lehet élni. De az is biztos, hogy nélküle sem. És ha van valami, amit az ember akar, akkor az az élet. Ezt abban a pillanatban teljes bizonyossággal éreztem, talán azért is, mert a csomagtartóban ott lapult a halál. Élni akarok. És ezért kénytelenek vagyunk megtenni, amit kell.”

Csavar is van a történetben, mert az élet sosem egyszerű és egyértlemű, mert néha nem az hal meg, akire mások azt a sorsot osztották és mert néha egy-egy ember másra is képes, mint amit kinéznek belőle.

“Az ember azt hiszi, hogy úgy ismer valakit, mint a tenyerét, aztán hirtelen előbukkannak olyan vonásai is, amikről fogalma sem volt. Meg persze mikor szemléli meg bárki alaposan a tenyerét? Még az is előfordulhat, hogy egyszer csak olyasmit talál benne, amire nem is számít. Mondjuk egy kis pénzt, egy összegyűrt papírdarabot vagy egy fájdalomcsillapítót. Ilyesmi ugyanúgy megtörténhet, mint az, hogy beleszeret egy lányba, akit alig ismer, méghozzá olyan reménytelenül, hogy az öngyilkosság szélére sodródik.”

A történet egyértelműen sötét, habár a gyilkosságok nem különösebben kegyetlenek, inkább szükségszerűség szüli őket, mint perverzió vagy kegyetlenség. A főszereplő mások érdekeit és igényeit helyezi előtérbe, lassan bontakozik ki önmagát hibáztató sorsa és tulajdonképpen ettől lesz komor hangulatú az egész, és a sötétséget és komor hangulatot csak bonyolítja a család újraegyesülése, új érzelmek feltámadása, szerelem, hazugság és megtévesztés és annak sorsszerűsége, hogy ezzel együtt is, vagy ennek ellenére is: a testvérek továbbra is összetartoznak és a család iránti elkötelezettség erősebb, mint a fájdalom.