Év elején elindultam egy hosszú olvasó-utazásra: azt találtam ki, hogy (a teljesség igénye nélkül) megteszem az utat – könyveken keresztül (nyilván…) – a történelmen, irodalmon, a kezdetekől napjainkig. Jó, mi? Rögtön bele is futottam olyan akadályokba, hogy például nem minden történelmi korszak érdekel egyformán. Vagy hogy van az a mélység, amibe már nem óhajtok elámerülni (spoiler: ezt nem mindig sikerült elkerülni).

Valójában úgy kezdődött ez az egész, hogy olvastam Yuval Noah Harari: Sapiens. Az emberiség rövid története című könyvét, amivel sok helyen lehet vitatkozni, de főképp az emberiség történetének kezdeteiről szóló részek nekem egy ún. ááá-élményt nyújtottak és elgondolkodtattak.

Na de: elkezdtem olvasni Salamon Konrád: Világtörténet című könyvét. Az ókorig elég felületesen olvasgattam bele, sok részt átlapoztam, az ókorról szóló részt már megpróbáltam figyelmesebben olvasni. Itt merült fel bennem először, hogy ennyit lehet, hogy mégsem akarok erről tudni, így más irányba indultam el és következett Steven Saylor: Róma-trilógiája – a Róma, a Birodalom, és a Dominus. Remek volt! Na, ilyeneket akarok olvasni minden történelmi korról! Hát persze…

Szóval a következtetés, amit levonhatunk: a fikció jobban vonz, mint az ismeretterjesztés 🙂 Steven Saylor történész, a trilógia az ókori Rómát mutatják be, a római középosztály életet egy család számos generációján keresztül, a település első lakóitól a birodalom bukásáig.

Ezek után azért még egy körre komolyabbra fordítottam a dolgokat és elolvastam Mary Beard: Pompeji című könyvét: ez nem fikció, de ahhoz képest egész közérthető és olvasmányos módon mutatja be a Pompejiben a vulkánkitörés következében “konzervált” város már feltárt leletein keresztül, hogy mit tudhatunk, mire következtethetünk az ókori város életéről. Közben azért sokszor eszembe jutott, hogy miért nem Steven Saylor római krimijeit olvasom most inkább – mindenesetre végigolvastam, mint egy hős! 🙂

Itt tartok most. De hogyan tovább?

Szóval az utazás folytatódik, majd mondom, hogyan… 😉