Zajácz D. Zoltán retró balatoni krimi-trilógiájáról van szó. Plusz az előzménykötetről. Az író saját bevallása szerint nem akart retrót írni: de hát mi másnak lehetne nevezni egy kortásr író tollából született, a 70-es és 80-as években, részben a Balaton partján játszódó krimi-sorozatot?!

Sorban tehát: Gyilkos Balaton – utoljára jelent meg, de időrendben az első történet; Véres Balaton – időrendben a második, megjelenését tekintve az első, a történet nyáron játszódik, a zánkai úttörőtáboban; Haragos Balaton – a trilógiának indult sorozat máodik része, az őszi Balatonhoz köthető; Dermesztő Balaton – a trilógia utolsó darabja, a téli Balatonnal.

Én a megjelenés sorrendjében olvastam (és jól tettem), tehát előbb a trilógiát és végül az előzmény-regényt. A regények a hetvenes és a nyolcvanas években játszódnak, és bár az időszak nagyjából stimmel, a nyolcvanas években nőttem fel, csakhogy nem Magyarországon – szóval a nosztalgia-élmény a részemről hiányos. Mégis, nem kell ehhez pontosan tudni, hogy milyen volt akkor, nem kell ehhez “elég idősnek” lenni, hogy kontextusba tudjuk helyezni a dolgokat. Nekem nem hiányzott a politikai szál sem – amikor volt, azzal sem volt bajom: az egyik részben egy szovjet rendőrnő is részt vesz a nyomozásban, egy másikban pedig a holttestet a pártüdülőben találják meg, így a legfelsőbb körök kell rábólintsanak a nyomozás engedélyezésére. De ott vannak az autók, az intézmények, és rengeteg részlet, ami megadja a hangulatot és a keretet.

Szóval látható, hogy én szerettem ezt a sorozatot. Ráadásul a honvéd üdülőben nyaraltam Balatonkenesén, ott olvastam ki az összeset, úgyhogy megvolt a segítség a miliő megteremtésében.

Ültem a parton, a műanyag nyugágyban, a fák alatt és élveztem ezeknek a történeteknek minden percét!

A karakterek: Máté és Laura a főszereplők; Máté rendőr, apja nagykövet, a történet idején éppen Brüsszelben, de Máté gyerekkorában Párizsban éltek, a fiú ott nőtt fel. Laura apja rendőr volt, ő pedig az orvosi egyetem után pszichiáterként dolgozik, imádja a krimiket és nagy érdeklődést mutat a profilozás iránt. Tökéletes páros egy gyilkossági nyomozáshoz! Vannak még kollégák, felettesek, Laura anyja, mint mellékszereplők. Jól megalkotott kis világ, szerethető szereplők, hihető események és csavarok. Tényleg. Az egyetlen dolog, ami engem kissé zavart, az a kiváltságosnak mondható élet, amit Máté él: eleve az apja egy magas rangú állami személy, az apja barátja a főnöke a rendőrségnél, finom francia borok kerülnek megszámolatlanul a vacsoraasztalra, nyugati autóval jár… Biztosan voltak ilyenek a vassfüggönynek ezen az oldalán, nem kétlem (ismétlem, én Romániában nőttem fel, nem ebben a szoft-szocializmusban), bár erős a gyanúm, hogy ezek a nagyon kevés kivételek voltak. Ugyanakkor ezt a vonalat finoman húzza az író, épp csak picit piszkálta a fantáziámat, de a történeten nem rontott.

Összességében nagyon kedveltem, remélem, olvashatok még Zajácz D. Zoltántól más történeteket is.