Valahogy úgy alakult, hogy – a tavalyihoz hasonlóan – idén is az év vége (november-december) a könyvek szanálásáról szólt. Bármennyire is fáj a szívem, nincs könyvtárszobánk, de még elég életterünk sem ahhoz, hogy rengeteg könyvet tartsunk az otthonunkban, így

Idén ezek kerültek be – illetve ki: az elolvasott könyvek a polcainkról származnak és továbbadtuk őket ismerősöknek vagy az irodaházi közösségi könyvespolcra.

Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette

Őszintén fogalmam sincs, ez mikor és hogy került a polcra. Mármint biztos vagyok benne, hogy én voltam, az is biztos, hogy leárazva vettem és évek óta nézem, hogy na majd egyszer! Hát most eljött az ideje. Egy kedves, emberközpontú kis keretezése Maria Antoinette életének és sorsának. 6/10

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek. Álomnovella

Ezt a könyvet újraolvastam, mielőtt továbbadtam. Szerettem elsőre is, másodjára is, kedvet is kaptam a filmhez is (Nicole Kidman, Tom Cruise), bár a film csak részben adja vissza azt a nyomasztó érzést, amit a könyv olyan jól körülír és az olvasóra ragaszt. Nem szaporítanám a szót, jó olvasmány, ajánlom mindenkinek. 10/10

Joanne Harris: Az epertolvaj

Na ezt kivételesen én hoztam el a közösségi polcról, még év elején. Elolvastam, hogy vissza tudjam vinni. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a Csokoládé-sorozat negyedik része, és én egyiket sem olvastam, de még az első részből készült filmet sem láttam. Így azért egy kicsit kevésbé volt élvezhető, de a történet amilyen fura, olyan kedves, szóval idővel azért beszippantott. A film is a listámon van, meg persze a második és harmadik részek is. Ha már… 🙂 6/10

Paulo Coelho: Az alkimista

Nekem ez egy kevésbé jó élmény volt. Valahogy semmi kiemelkedő, sokat hangoztatott bölcsességek gyűjteménye. Valószínűleg be tud ez találni az embernél, ha jókor olvassa, de nekem ez nem ilyen időszakban került a kezembe. Kicsit le is írtram Coelhot magamban emiatt (igen, én még nem nagyon olvastam tőle semmit, csak egyet: a Veronika meg akar halni volt az egyetlen Coelho-élményem, évekkel ezelőtt, és úgy rémlik, akkor ütősnek és jónak találtam azt a könyvet. Azért adtam neki még egy esélyt… (5/10)

Paulo Coelho: Tizenegy perc

Szóval kicsit csalódtam Coelhoban, de azért nekifogtam ennek is. Nem bántam meg! Ez sokkal jobban megérintett, beszippantott, tetszett. Nem részletezném a történetet, tulajdonképpen nem is a történet a különleges, hanem inkább az, ahogyan az emberek viszonyulnak egymáshoz, meg helyzetekjez és ezt érdekes volt ovasni. (9/10)