2025. január 9-én bemutatta a Netflix a Nyáron a párom című könyv alapján készített filmet, People We Meet on Vacation címmel. Természetesen nem vártam világmegváltó képi megjelenítést, de annak, akit egyébként taszítanak a könyvek, még akkor is, ha azok romantikus történeteket tartalmaznak, annak épp annyira ajánlom, mint Colleen Hoover It Ends With Us című könyvének megfilmesítését. 

Emily Henry könyvét eredeti angol nyelven 2021-ben adta ki a Berkley Books, és két címmel is megjelent: People We Meet on Vacation és You and Me on Vacation. Magyarul pedig 2022-ben jelent meg. 

Én 2025-ben olvastam ezt a könyvet. Meg kell vallanom egészen őszintén, hogy alapvetően nem ez a kedvenc zsánerem: a romantikus történetek gyakran esnek a klisé, a giccs csapdájába, ezért sokáig nem is adtam teret az ilyen jellegű irodalomnak. Colleen Hoover hozta meg a változást, amikor is valaki rábeszélt, hogy nézzük meg az It Ends With Us című filmet, úgyhogy a mozilátogatás előtt gyorsan elolvastam a könyvet. Számomra meglepő lelki mélységeket mutatott be a történet, nem volt szirupos és felületes; a családon belüli erőszak témája pedig olyan hívószó volt, ami miatt mindenképpen próbára akartam tenni. Írtam erről bővebben itt, röviden: nem fogott meg annyira. 

Emily Henry a young adult könyvei után a Beach Read (Strandkönyv) című romantikus regényével szerzett hírnevet magának. Én egy kihívás miatt olvastam el, és bár voltak benne  meglehetősen klisés panelek, meglepett az a fajta érzelmi, lelki sík, amire le (vagy fel) merészkedik a szerző.

Mintha a sablonos fordulatok magyarázataként tenné mellé azokat a lelki folyamatokat, amelyek miatt a karakterek úgy döntenek és azt teszik, ahogy és amit.

Nem ragozom túl, jött a Nyáron a párom – angolul, ahogy én is olvastam, a You and Me on Vacation. 

Poppy Wright, a főszereplő és mesélő az egyetem első napján ismerkedik meg Alex Nielsennel, akiről kiderül, hogy ugyanabban a városban élnek, majd teljesen véletlenül együtt autóznak haza és ezzel egy hosszú barátság kezdődik. Az élet hamarosan külön utakra sodorja őket, de egy biztos pont van az életükben: minden nyáron, mindegy, épp mivel foglalkoznak, hol és kivel élnek, egy közös nyaralás erejéig találkoznak. 

Poppy az álmát hajszolja, hogy utazhasson, ezért az egyetemet is sutba dobva utazó blogger lesz, majd egy utazós magazin újságírója lesz, és abból él, hogy utazik és leírja az élményeit. Alex közben tanár lesz, se vele, se nélküle kapcsolatban van egy Sarah nevű lánnyal, a nyaralásaikon pedig az évek során különféle helyeket látogatnak meg együtt, előbb csak a saját szűkös költségvetésükből, később a magazin finanszírozásában látogatnak el helyekre, amíg egyszer a barátságuk végül megszakad. 

A történet jelenében két éve nem beszéltek, amikor is Alex testvére meghívja mindkettőjüket az esküvőjére, amire végül együtt utaznak, hogy az utazás során kibogozzák, miért ment tünkre a barátságuk. És miért ment tönkre a barátságuk VALÓJÁBAN. Mert persze a nem meglepő fejlemény az, hogy Poppy és Alex a kezdetektől fogva szerelmesek egymásba, viszont mindketten félnek, hogy ha a megbízható barátság bűvkörén túl kerülnek és közelebb próbálnak egymáshoz kerülni, akkor az a biztonság is elvész, ami addig megvolt. 

Az érzelmi hátteret pedig az adja, hogy Alex édesanyja egyrészt meghalt, amikor a gyerekei nagyon fiatalok voltak, és amitől az apjuk teljesen összetört, így Alexre hárult a gondoskodás a kisebb testvére iránt és a felelős, felnőtt szerepbe helyezkedett. Poppy pedig a kiskamasz traumáján nem tud túllépni, mássága (színessége, nagyszájúsága, pörgőssége) miatt kinézik az iskolában, ezért a magány jellemzi a felnövését. Mindkettőnek van mit cipelnie, és van miből rossz döntéseket hoznia, legyen az a folyamatos menekülés miatt, a veszteségtől való félelem miatt, az érzelmi elköteleződéstől való félelem miatt. 

Természetesen végül egymásra találnak, felismerik és bevallják egymásnak a másik irénti érzelmeiket és meghasonlanak, amikor felismerik, hogy a szerelem legyőzi a félelmeket és távolságtartásukat az érzelmi elköteleződéssel szemben, amiben nyilván segít a jó szex is… Szóval happy end! 

Nem állítom, hogy a romantikus regények sokkal nagyobb térre számíthatnak az olvasmány listámon, de Emily Henry-nek azért jó eséllyel lesz mindig némi hely rajta, mert angolul is, magyarul is olvasmányos, meglepő rétegeket is bemutató, szórakoztató regényeket produkál, amelyek olvasása jó kikapcsolódást jelent.

English review coming soon!