Lisa Unger kortárs amerikai író – magyarul ugyan csak két könyve jelent meg egyelőre (a Halottakkal suttogó, 2018, és A Vörös Vadász, 2019), anyanyelvén meglehetősen termékeny szerző, akinek már 23 regénye jelent meg, elsősorban pszichológiai thriller kategóriában. 

A The Red Hunter először 2017-ben jelent meg, magyarul pedig két évvel később. A történet középpontjában két nő traumája áll és a velük történtekhez kapcsolódó megbocsátás, bosszú és harag feldolgozása. 

Claudia Bishopot egy este saját házában támadják meg, brutálisan megveri és megerőszakolja egy betörő. A mindig pozitív nő, aki a történtek után terhes lesz, úgy dönt, életet ad a gyermeknek, akiről nem tudják, ki az apja. Az átélt trauma és a körülmények hatására a házassága megromlik, így egyedül neveli lányát, terápiára jár, a saját blogján kiírja magából a traumáját, megbocsájt és próbál továbblépni. A történteket nem titkolja lánya előtt sem, aki kamaszodva egyre inkább kíváncsi, hogy vajon ki az igazi apja, hova tartozik. 

Zoe Drake gyerekkora törik ketté, amikor egy csapat bűnöző betör a házukba és elrejtett pénzt keresve végez a szüleivel és komolyan megsebesíti őt is, de túléli a támadást, a pénz pedig sosem kerül elő. A felépült lány a nagybátyjával él, ő segíti legjobb képességei szerint a lányt, hogy feldolgozza a traumát és továbblépjen. Zoe azonban nem tud megbocsátani, sem felejteni. Nem is egyszerű neki, hiszen a nagybátyja és apja régi barátai, akik mind rendőrök voltak, mint az apja, tovább nyomoznak és próbálják kideríteni, mi történt, miért történt a tragédia. 

A két szál végül egy régi házban ér össze, ahol a Drake-szülőket lemészárolták – ami Claudia tulajdonába kerül és ahova az asszony lányával együtt kiköltözik, Zoe pedig visszatér bosszút állni. Az elkövetők pedig visszatérnek a pénzért, ami meggyőződésük szerint még mindig ott van elrejtve valahol a házban. 

A történet, bár tartogat csavart is, elég kiszámítható, még az olyan naiv olvasónak is, mint amilyen én vagyok. Egyébként könnyen olvasható, sodró lendületű a vonalvezetése, izgalmas, szórakoztató irodalom, olyan amit az ember szinte lát is maga előtt, hogy mutatna a vásznon, ha megfilmesítik – tipikusan alkalmas rá, mintha eleve arra szánták volna. Mindeközben a mögötte meghúzódó lelki folyamatok és miértek gondolkodásra ösztönöznek: hogyan dolgozza fel egy kiskamasz, hogy megámadáják őt és a családját, kivégzik a szüleit és őt magát is meg akarják ölni, de túléli. Hogyan dönt egy megerőszakolt nő, amikor megtudja, hogy terhes maradt és hogyan lép tovább a vele történt borzalmakon, hogyan éli tovább az életét és néz szembe a traumával. Váltott szemszögből olvashatjuk a történetet, ahogy kibontakozik – egyfelől Claudia életét, emlékeit és jelenét, másfelől Zoe mozgásba hozott bosszúját. De bepillantunk Claudia lányának, Ravennek az útkeresésébe is, ahogy a ma már felnőtt egyik elkövető sorsába is, aki Zoe családjának megölésekor gyerekként volt jelen az elkövetőkkel.

A könyvet az irodaházi közösségi könyvespolcon találtam egyébként, szóval teljesen véletlenül került a kezembe, és el is vitt magával, mert Unger ügyesen bánt a traumák adagolásával és a szereplők árnyalásával és ez izgalmas kombinációt alkotott.