Bauer Barbara regénye gróf Wenkcheim Krisztináról

Régóta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert bajban vagyok. Van egyfelől a regény, A leggazdagabb árva, a Bauer Barbara saját bevallása szerint történelmi, történelmi-romantikus zsánerben, ami egy kezesbárány: jó érzékkel választott témát dolgoz ki, ügyesen vegyíti a valós történelmi eseményeket és személyeket a hozzáképzelt részletekkel, amiktől emberi lesz, érzelmes, szórakoztató. És van másfelől ez a nagyon hálás történet: egy nagyon érdekes korban játszódó, nagyon kalandos élet-, család-, felnövéstörténet, amiről hosszan tudnék írni. És azt hiszem, ez minden problémám forrása: a könyv a történettől lett nagyon jó. Mármint: a szöveg egyébként kifogástalan, könnyed, olvasmányos a stílus, a valós történelmi események és tények közé olyan finoman sző képzeletbeli elemeket, hogy az elragadó, szórakoztató, néhol tényleg könnyekig hathatja az olvasót.

De hadd meséljem el röviden a sokak által valószínűleg már ismert sztorit: van egy dúsgazdag gróf, akinek élete első 67 évében valahogy nem jön össze a szerelem; és akkor beleszeret a 22 éves lányba, az ókígyósi kulcsárné lányába, akit minden előítélet és rosszallás ellenére feleségül vesz. Az esküvőre a gróf unokaöccse nem jön el, maga helyett fekete lovakkal húzott kocsit küld, rajta fekete lepellel borított koporsót – ezzel üzenve a grófnak, hogy vénember már ehhez a “bohóckodáshoz”. Ha ugyanis a gróf utód nélkül hal meg, akkor unokaöccse örökölte volna a teljes Wenckheim-vagyont.

💡Ezt a történetet írta meg egyébként Jókai Mór az Egy magyar nábob című regényében.

nem sokkal később III. Wenckheim József Antal gróf és Scherz Krisztina kislánya, Wenckheim Krisztina egészségesen látja meg a napvilágot. Édesanyja azonban nem sokkal a szülés után meghal.

Amikor egyedül marad apa és lánya, az idős grófot aggasztja a helyzet és a keringő pletykák, miszerint Krisztina nem is az idős gróf lánya (hiszen ilyen idősen hogy lenne képes gyermeket nemzeni), ezért mindent elkövet, hogy a kis Krisztina megtámadhatatlan utódja legyen: jogi nyilatkozatban, végrendeletben teszi egyértelművé szándékát, illetve gyámot is kijelöl a leány mellé (elkerülve, hogy az unokaöccs vegye fel ezt a szerepet az ő halála után), a tanult, világot látott papot, Göndöcs Bendeket.

A leghíresebb történet apáról és lányáról talán az a jelenet, amikor a gróf kiment a kis, 3 éves Krisztinával a kígyósi piactérre egy vasárnap délután, nem sokkal halála előtt. A forgalmas téren felállította a kislányt egy hordóra és beszédet mondott a neki dolgozó helyieknek: kijelentette, hogy a saját lánya, Krisztina a Wenckheim-birtokok egyedüli örököse és arra kérte őket, ők se hagyják, hogy bárki kiforgasa a kislányt a vagyonából, bánjanak vele sajátjukként. Majd a legenda szerint a kislány saját kezűleg osztott szét aranyat a falusiak között.

József Antal kifejezett szándéka volt olyan hölgyet nevelni lányából, aki több nyelven beszél, kulturált, művelt, aki felnőttként maga is képes lehet elirányítani a birtokot és okosan használni a vagyont. Nem csak képzett, művelt nőt képzelt el, hanem olyat is, aki nemes lelkű, szociálisan érzékeny és empatikus. És bár ő maga ezt nem érhette meg, mert meghalt amikor a kislány még csak 3 éves volt, terve megvalósult. Krisztina egy kedves, érzékeny lány lett, akit gondosan nevel nagyanyja, Müller Katalin és Benedek pap, jó nevelést kapott, a megfelelő értékrenddel vértezték fel, így mindig is fontosnak tartotta a rászorulók és kevésbé szerencsés egzisztenciális helyzetben lévők támogatását. Ezt nagyon jól mutatja meg Bauer Barbara is a regényében: számos jelenet szól arról, amikor Krisztina erős iránytűjét láthatjuk meg, ahogy a helyes utat választja, ahogy a könyörületessége felülkerekedik akár fiatal korán, akár státuszán.

Ezt a történetet meséli el nagyon finom árnyalatokkal Bauer Barbara: egy kislány felnövés-történetét, egy árva grófkisasszony helyzetét, hétköznapjait és problémáit. A valós történelmi szereplők feltűnése is kifejezetten hozzátesz a regényhez: Jókai, Erzsébet királyné, Festetics Mária grófnő vagy Andrássy Gyula gróf.

Krisztina felnőttként unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyeshez ment feleségül, hét gyermekük született, anyai teendői mellett azonban minding talált időt jótékonykodni, a rászórulókon segíteni. Mivel a Wenckheim család a maga korában kifejezetten vagyonos volt, Krisztina öröksége is hatalmas volt: a családnak számos ingatlana, kastélya volt országszerte, többek között a budapesti belvárosban is – a mai Szabó Ervin Könyvtár központi épületét maga Krisztina adományozta a városnak éppen azzal a szándékkal, hogy abban közkönytár jöjjön létre.

Összességében ez a magával ragadó történet egyszerűen biztosította ennek a regénynek a sikerét. Vajon az a jó történelmi regény ismérve, hogy szinte fel sem tűnik benne a szerző stílusa, annyira visz magával a történet? Azt hiszem, ezt nem érdemes ezen a szövegen felmérni – ésszerűbb lenne ezen egy olyan regény kapcsán filozofálni, ahol a történet kevésbé erős. Ez persze nem von le a szerző tehetségéből, hiszen bármilyen történetet el lehet mesélni rosszul is.